Rendkívüli!


Az elmúlt hetekben rendszeresen megjelenő rovattól most eltérünk, az elmúlt napok nagy médiavisszhangot keltő eseményei miatt. Sok vendég, ismerős, kutyás és kolléga keresett meg, hogy mit tudok, mit hallottam és mi a véleményem. Úgy döntöttem, hogy itt osztom meg veletek!
Aki nem olvasta, a cikk itt (is) olvasható:
http://hvg.hu/kkv/20161024_tatabanya_kutyakozmetikus_yorkshire_agyonveres
Sem a védelmére kelni, sem agitálni nem szeretnénk senki ellen. Amit leírok, az a privát véleményem és néhány észrevétel, tapasztalat…
Az, hogy valakinek elpusztul a kedvence, tragikus akkor is, ha senki sem hibázott. Itt hatványozottan kerülnek elő az indulatok és az érzelmek, hiszen egy másik ember gondjaira bízta és nem tudni mi történt pontosan. Részvétem a gazdájának.
Arról nincsenek kétségeim, hogy a sajtó torzított az eredeti képen, hiszen a szalagcím egy agyonvert kiskutyáról szól, a cikk végén pedig már a szakvélemény hiányáról beszél…
A hivatalos szakértői vélemény nélkül minden csak találgatás, de a célozgatás és az uszítás mindig olvasottságot generál…
Nálunk bárki megvárhatja a kutyáját sőt még egy finom kávét is kap, de önmagában az, hogy a kozmetikus megkéri a gazdát, hogy ne a helyszínen várja meg a kedvencét, normálisnak mondható. Ez általában nem azért van, mert a kozmetikust zavarja, hanem mert a kutyát teszi ki egy plusz ingernek… A gazdi szóban akarja nyugtatni, ültetni, egy helyben tartani, amivel épp ellentétes hatást ér el. A kozmetikai kezelést természetesen meg lehet várni, csak szépen, csendben egyhelyben ülve, mert a beszéddel, mozgással, állandó ki-be járkálással a kutya sem fog egyhelyben állni és fölöslegesen növeli a kezelés időtartamát. Gondoljon bele, hogy a fodrász mit szólna, ha folyamatosan mozgatnánk a fejünket…
A szakma színvonaláról sajnos megvan a véleményem. Vannak nagyon tehetséges kollégák, de nem ők vannak többségben. Ma Magyarországon kis túlzással bárki lehet kutyakozmetikus. Egy pár hónapos tanfolyam és egy nyirógép elég is hozzá sajnos.
A szakma képtelen kivetni magából a kóklereket, mert szinte csak árverseny zajlik a piacon, a minőségi verseny helyett. Ezt sajnos a piac diktálja, de ez a gondolatmenet nagyon messzire visz… Ellenőrző testület nincs, a hatóságok sem kérnek az üzletnyitáshoz semmilyen végzettséget. Hazánkban mesterlevelet csak tavaly óta lehet szerezni. Nem nagy dolog de mégis egy alapvető hozzáértést feltételez… Én magam is akkor szereztem meg, az első csoporttal. Azóta csak ezzel lehetne elviekben tanítani a szakmát, gyakorlatban ez sem feltétel így bárki, bármit taníthat, aki kompetensnek érzi magát, szakmai elismerés vagy elismertség nélkül…
Egy ilyen tragédia borzalmas, a körülményektől függetlenül. Ki kell vizsgálni és meg kell(ene) hozni a megfelelő lépéseket, hogy többet ne fordulhasson elő. Éppen úgy szakmai berkeken belül, mint a képzési szinten, de tartok tőle ez egy hosszú és keserves folyamat lesz. Ami még emellett elszomorító, hogy mindez rengeteget árt a képzett, felkészült szakembereknek is!

No Comments, Be The First!

Your email address will not be published.