Legyél kutyakozmetikus!

cikk_05Nagyon szeretem a kutyákat. Innen jött az ötlet, hogy kutyakozmetikus szeretnék lenni! Mit tudsz javasolni, milyen tanácsot tudnál adni?”
Köszönöm a kérdést, igyekszem több oldalról körbejárni a témát, a tapasztalataimat szívesen megosztom veletek.
Először is: imádom a munkámat és szeretem az állatokat, semmi sincs, amit szívesebben csinálnék. Szerintem csak így érdemes… 🙂
Tapasztalatom szerint az esetek többségében így kezdődik a történet, ahogy leírtad… 🙂 Szeretem a kutyámat, szeretem a kutyákat, tulajdonképpen nagyon jó lesz nekem egész nap gyönyörű kiskutyákkal játszani, simogatni és közben pénzt is keresni… Azonban ez egy kicsit árnyaltabb.
Gyakorlati és elméleti tanár is vagyok, így sok gyakornokkal, pályakezdővel találkozom. A tanfolyamok és a képzési rendszer is megérne egy misét, de ezzel most nem foglalkozom. A sikeres vizsga után sokan azt hiszik készen állnak, jöhet bármi! Itt szokott jönni az első csavar. Senki ne gondolja, hogy egy néhány hónapos tanfolyam egy szakmát ad a kezébe, aminek minden trükkjét, fortélyát ismeri. Alig néhány fajtával találkozik ez idő alatt személyesen és a kozmetikai eszközöknek csak egy töredéke fordult meg a kezében (ha megfordul). ilyenkor érdemes keresni egy mestert (bár elvileg csak ezzel lehetne tanítani… és mindenkinek sokkal jobb lenne ha ez így működne, de sajnos nem…) és bizony még egy jó ideig tanulni, amíg elsajátítjuk a megfelelő készségeket. Ezek sajnos nem hetek és nem is hónapok… E mellett szemináriumokra, továbbképzésekre járni, követni a nemzetközi elitet, esetleg külföldi mesterektől is tanulni… (erről Szilveszter fiam tudna mesélni, aki Tokióig ment, hogy megtanulja az uszkár nyírás rejtelmeit…) Tudom maximalista vagyok, de ki akar egy lenni a millióból, nem igaz? 🙂
Mindezek után a tanultakat át kell ültetni a gyakorlatba. Beruházni, üzletet nyitni, ügyfélkört építeni, reklámozni és dolgozni. Sokan itt szembesülnek vele igazán, amikor a saját bőrünkön érezik, hogy nincs aki segítsen, hogy a kiskutyák (a szóismétles elkerülése végett nevezzük képzeletbeli kutyánkat Buksinak) szóval előfordul(hat), hogy Buksi nem aranyos. Buksi elharapná a torkod, pedig még sosem találkoztatok. Buksi bolhás vagy férges. Esetleg Buksi már nagyon öreg. De olyan is van, hogy Buksi elhanyagolt. Nagyon. Mert mondjuk egy éve senki rá sem nézett… (most a miérteket hagyjuk). Egy szó, mint száz Buksinak (is) jár a legmagasabb szintű ellátás, éppen úgy mint a saját kutyádnak! Ezekre a helyzetekre nem készítenek a könyvek és csak a szerzett rutin az, ami átsegíthet. Most két dolgot szeretnék tisztázni: egyrészt elnézést minden Buksi nevű kutya gazdájától, nem rájuk gondoltam! 🙂 A másik, hogy nem mindenki ilyen, de vannak extrém esetek.
A munkám krémjét, a habot a tortán a kiállítási kutyák teszik ki. Nem feltétlenül azért, mert szebbek vagy jobban hozzá vannak szoktatva a kozmetikai látogatásokhoz, mint civil társaik, hanem mert a munkám itt szakmai alapon kerül elbírálásra. Amikor a kutya egy nemzetközi versenyen nyer, akkor egy nemzetközi küllembíró a munkámat (is) bírálja, így ez egy komoly szakmai elismerés a kozmetikusnak is, a gazdája, a tenyésztője és persze a kutya mellett… Ahhoz azonban, hogy idáig eljusson az ember, bizony hosszú évek kitartó munkája és nagyon sok tanulás kell…
Remélem segítettem, addig is várom a kutyatartással, gondozással, ápolással kapcsolatos kérdéseket e-mailben (info@zoldkutya.hu), messengeren (bármelyik szalon facebook oldalán) vagy személyesen!
Zöld Kutya, nem csak csináljuk, értünk is hozzá!

No Comments, Be The First!

Your email address will not be published.